Az idei év sajátosan alakult. Elszánt voltam, és már a kezdet kezdetén elhatároztam, hogy idén szorgalmasabb leszek, mint valaha, és minden eddigi rekordot megdöntök majd a lefotózott lepkék számát tekintve. Hogy milyen érdekes, esetleg általam még sosem látott (esetleg bakancslistás) fajokra számíthatok, az persze szerencse kérdése, de a nagy számok törvénye alapján biztosan belefutok majd egy-két különlegességbe.
Az idény rendkívül jól indult, már májusban szinte minden este kimentem fotózni, és szó szerint hemzsegtek a lepkék – boldogan tobzódtam ebben a bőséges kavalkádban. De aztán megváltoztak a dolgok. Aki átélte, biztosan nem fogja elfelejteni ezt az aszályos, szomorú, szomjazó nyarat. Egyre fogyatkozó rovarvilág, kiégett fű, víz után könyörgő, kínlódó, kiszáradt fák – szívszorongató látvány. Sajnos mindez a lepkefaunára is rányomta a bélyegét, olyannyira, hogy miután júliusban több napon keresztül jóformán semmit sem találtam a lámpák körül a falakon, teljesen elveszítettem a reményt és a kedvet, úgyhogy a nyár további részében már alig fotóztam valamit.
Mindenesetre összegyűjtöm a legizgalmasabb találatokat!
Soha nem láttam még akkora mennyiségű és fajgazdagságú kínálatot zöldaraszolókból, mint az idén. Úgy éreztem, kárpótolt a sors azért, mert tavaly többször is láttam egy hatalmas zöldaraszolót, de mindig meglógott előlem, és azóta is vérző szívvel gondoltam rá. A kárpótlás bőséges volt.
Nem először látok rózsafoltos szövőt, de mivel lenyűgözően szép, így mindenképpen említésre méltó.
Rég dobogott olyan hangosan a szívem, mint amikor megpillantottam életem első citromsárga araszolóját.
Valami meseszép volt ez a halványzöldes árnyalatban pompázó i-betűs szövő.
Ez a gyönyörűség életem első esti pávaszemes szendere. Nemcsak ideális magasságban telepedett le a falra, de készségesen hagyta is magát fotózni, sőt kis híján haza is jött velem! A kezemre tessékeltem, és félúton gondolta csak meg magát és repült el. Abszolút bakancslistás faj volt, és most végre megvan!
Nagy farontólepke – tényleg hatalmas volt. És az a minta! Életem első példánya.
Kevésbé örömteli okból osztom meg ezt az almafarontólepkét – ilyen kicsit még sosem láttam. Kb. 2 centi volt. 🙁 Szerencsére azért normális méretűeket is láttam belőle idén.
Végül ezt az érdekes képet hoztam, amelyet halottak napján készítettem a temetőben erről a bagolylepkéről. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a lepkék pontosan tudják magukról, hogy milyen színűek, máskülönben hogy lennének képesek színben tökéletesen passzoló hátteret találni maguknak?
Természetesen ez csak egy kis merítés, hiszen sokkal-sokkal több lepkét fotóztam, és valójában mindegyik érdemes lenne arra, hogy megemlékezzek róla – de ez egy blogbejegyzés keretein belül nyilván nem lehetséges.