Vannak nagy, feltűnő lepkefajok, amelyeknek a szépsége azonnal szembeötlik. És vannak azok a kicsi, barnás-szürkés fajok, amelyeket a köznyelv egyszerűen molynak titulál (általában helytelenül), és egy kézlegyintéssel elintéz.
Sokszor fordult már elő velem is, hogy egy-egy házfalon ott ült egy teljesen érdektelen megjelenésű példány. (Persze egy lepkész számára nincs olyan, hogy egy lepke érdektelen, sőt!) Fotózás után derült csak ki, hogy micsoda elképesztően gyönyörű mintázata van az elsőre szürkének tűnő lepkének. A fotózás, különösen vakuval, igazi csodákat tesz láthatóvá.
Hoztam is erre egy példát. Nemrég a lépcsőházban lettem figyelmes egy araszolóra, és gyorsan lőttem is róla egy képet. Mivel égett a villany, így elsőre nem kapcsoltam be a vakut. Amúgy is rossz lett a kép, az eredmény kiábrándító lett. Mégis megőriztem ezt a pocsék fotót, mert…
…miután bekapcsoltam a vakut, ég és föld lett a különbség.
Igen, ez egy Camptogramma bilineata. Elég gyakori lepke, mégis újra meg újra rácsodálkozom erre a szép mintázatra.