A Zsákmányállatok sorozatban azokat a lepkéket mutatom be, amelyeket sikerült lencsevégre kapnom, és valamilyen szempontból kiemelkedően különlegesek a számomra. Ezek a legfontosabb zsákmányaim – természetesen csak fotókon!
A mai lepkét valójában nem is láttam…
Természetesen mint minden valamire való lepkék iránt érdeklődő embernek, így nekem is ott szerepelt a bakancslistámon Európa legnagyobb őshonos lepkefaja, a Nagy éjjeli pávaszem. Persze sokáig nem akadt az utamba…
Néhány éve egy este sétálni indultam, és alig pár méterre a házunktól elsuhant mellettem valami… nagy volt, és csak a másodperc töredékéig láttam, mielőtt eltűnt a sötétben, de a felvillanó, jellegzetes rózsaszínes pávaszemes foltokat látva nem volt kétséges, hogy mi repült el mellettem. Persze elindultam abba az irányba, ahol köddé vált, és sokáig kerestem, de sajnos nem akadtam a nyomára. Még ugyanezen az estén elindultam az ellenkező irányba, kedvenc lepkefotós helyemre, a helyi Sparhoz. Az éjjeli pávaszemmel nem találkoztam, ám újabb sokkhatás ért. Fent, a lámpáknál, teljesen elérhetetlen magasságban újabb jókora lepkét pillantottam meg, a szárnyán lévő jellegzetes minta ismét nem hagyott kétséget: T-betűs pávaszem. Két agyvérzés egy este alatt! Felesleges lett volna fotózni, semmi sem látszódott volna a képen.
És hogy került végül mégis a szemem elé a nagy éjjeli pávaszem? Hát úgy, hogy a férjem egyik reggel találkozott egy, a földön békésen üldögélő példánnyal… Ki korán kel, nagy éjjeli pávaszemet lel! No comment…. Remélem, egyszer azért én is találkozom majd ezzel a lepkével – normálisan is!
