Ha valaki lepkét akar fotózni, magától értetődő, hogy igyekszik a lehető legnyugodtabb állapotban elcsípni őket, hiszen egy békésen üldögélő lepkét könnyű lefotózni, míg egy izgő-mozgó, pláne egy pillanatra le nem ülő példányt lehetetlenség. Az éjjeli lepkék fotózását ezért szeretem jobban: ők egyszerűen csak leülnek egy falra, kerítésre vagy bokorra, esetleg autóra, és ha az ember nem tesz hirtelen mozdulatokat, akkor általában könnyen lehet őket fotózni, nem zavarja őket még a vakuvillogás sem, békésen tűrik a tortúrát.
Teljesen más a helyzet a nappali lepkékkel, sokkal könnyebb őket elkapni egy lepkehálóval, mint lefotózni, de mivel ilyesmit már nagyon régóta nem csinálok, így marad a próbálkozás és a reménykedés: hátha leül, hátha engedi a fotózást. Vannak olyan növények, amelyeket a lepkék nagyon szeretnek, és úgy el tudnak merülni rajtuk a táplálkozásban, hogy nagy esély nyílik a lefotózásukra. Lehetne sorolni, hogy melyek ezek a növények, ám van egy, ami toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből. Ez nem más, mint a Nyári orgona (Buddleia).
A lepkék egyszerűen meg vannak veszve érte, és annyira megfeledkeznek a külvilágról, ha nyári orgonát látnak, hogy hihetetlenül könnyű őket fotózni. Plusz ez a virág rengeteg lepkét odacsalogat, így esetenként szó szerint hemzsegnek egy-egy ilyen bokron, különösen, hanem az nem egy forgalmas járda mellett áll, hanem például egy kertben. Ez a nappali pávaszem az első értékelhető lepkefotó, amit valaha készítettem, ez már régen volt, akkor még nem volt elterjedt az okostelefonok használata, és egy mezei telefonnal képtelenség lett volna normális fotót csinálni. 2 oka van annak, hogy ez akkor így sikerült: egyrészt egy Sony Ericcson S700 készüléket használtam, amelynek kiemelkedően jó fényképezőgépe volt, másrészt pedig a nappali pávaszem egy nyári orgonán táplálkozott, és gyakorlatilag 5 centiről hagyta magát fotózni. Nyilván lehetne javítani a képen, ez egy nyers változat.
Saját kép
Wikipedia percek:
A nyáriorgona, illatos nyáriorgona vagy pillangó- vagy lepkecserje (Buddleja davidii) a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó, cserje méretű növényfaj. Neve ellenére az orgonának csak távolabbi rokona. Északnyugat-Kínában és Japánban őshonos, folyó- és patakpartokon él. Sokfelé dísznövényként ültetik. Sok országban inváziós növény, például az USA Oregon és Washington államaiban gyomnövényként tartják számon.
Közép- és Dél-Európa legtöbb városában meghonosodott, kertekből elvadulva. Németországban 1928-ban fedezték fel a Rajna partján, azóta vasúti sínek mentén, elhagyott gyártelepeken terjed.
Bár nektárja számos lepke-, méhfaj számára nyújt eleséget, mégsem növeli a biológiai sokféleséget; mivel a hernyóknak nem tápláléknövénye, és nektárja a nyár egyébként is bőséges időszakában termelődik. A kertekbe azonban odavonzza a pillangókat, ezért a látvány szempontjából érdemes ültetni. A napsütést kedveli, a talajjal szemben nem igényes, meszes, homokos talajon is nő.
Képek: Wikipedia
